A sakál vagy a zsiráf szól belőled?
Az interperszonális kapcsolatokban kulcsszerepe van annak, hogyan fejezzük ki érzéseinket és szükségleteinket. Marshall Rosenberg, az erőszakmentes kommunikáció megalkotója ezt a különbséget a sakál és a zsiráf szimbolikus nyelvével tette szemléletessé.
E két metafora nemcsak könnyen megjegyezhető, hanem erőteljes képet ad arról, milyen különbség lehet az ítélkező, támadó nyelv és az empatikus, együttműködő nyelv között.
Rosenberg a sakálnyelvet használta annak leírására, amikor a kommunikáció minősítve, támadó módon zajlik, ahogyan társadalmi szokásaink alapján gyakran egymáshoz vagy önmagunkhoz viszonyulunk. A sakál a konfliktusok során kétféleképpen reagál: ha úgy ítéli meg, hogy az ellenfele gyengébb nála, hangos üvöltéssel támad, ha viszont erősebbnek érzi a másikat, farkát behúzva húzódik vissza. Pszichológiai szempontból a sakálnyelv az énvédelmi reakcióinkból fakad. Amikor stresszhelyzetben vagyunk, könnyebben használjuk az „üss vagy fuss” logikát a kommunikációban is. Támadunk, kritizálunk, vagy védekezünk. Ez rövid távon feszültséglevezető, hosszú távon azonban bizalmat rombol és eltávolít a kapcsolatainkban.
- Ítélkezés és címkézés: „Te mindig…”, „Soha nem…”, „Már megint elrontottad…”
- Vádaskodás és hibáztatás: A másikat bűnbakká tesszük.
- Fenyegetés vagy büntetés: A hatalom eszközével próbáljuk befolyásolni a másikat.
- Önvád: A sakál bennünk is megszólalhat, amikor saját magunkat támadjuk („Milyen béna vagyok!”, „Soha nem fog ez menni!”).
A zsiráfnak van a szárazföldi állatok közül a legnagyobb szíve és bár hatalmas ereje van, természeténél fogva békés és óvatos, sosem él vissza erejével. Különleges adottsága, hogy a tövist a nyálával oldja fel – szimbolikusan ez azt mutatja, hogy a nehéz helyzeteket és mások „fullánkjait” megértéssel és szeretettel dolgozhatjuk fel. A zsiráfnyelv célja a kapcsolódás. Nem a másik legyőzése vagy megbüntetése a cél, hanem annak megértése, mi zajlik bennünk, és hogyan találhatunk kölcsönösen elfogadható megoldást.
Konfliktushelyzetben a zsiráf nem támad és nem menekül el, hanem figyel, meghallgatja a másikat, és nyitottan, őszintén kifejezi saját érzéseit és szükségleteit. Kommunikációelméleti szempontból a zsiráfnyelv az asszertív önkifejezés és az empatikus meghallgatás ötvözete.
- Megfigyelés ítélkezés nélkül: „Amikor azt látom, hogy tíz percet késtél…”
- Érzések kifejezése: “Csalódottnak és bizonytalannak érzem magam…”
- Szükségletek megfogalmazása: „…mert fontos számomra a megbízhatóság.”
- Konkrét kérés megfogalmazása: „Meg tudnánk beszélni, hogyan tudnánk ezen változtatni?”
Mindannyiunkban él egy sakál és egy zsiráf. Néha az egyik szól erősebben, néha a másik. A kulcs a tudatosság: felismerni, hogy melyik nyelvet választjuk. A sakál eltávolít, a zsiráf közel hoz. És végső soron mindannyian kapcsolódni vágyunk.
Rosenberg, M. B. (2023). A szavak ablakok vagy falak. Agykontroll Kiadó.
0 hozzászólás